https://www.magyarkurir.hu/hazai/szemelyi-valtozasok-egyhazmegyeinkben-2025:
"Urbán Gábor protonotárius, kanonok, érdemes esperest, a Budapest-Rákosszentmihályi Szent Mihály Plébánia plébániai kormányzóját, miután már korábban betöltötte 75. életévét és kérte nyugdíjazását, folyó év augusztus 1-jével felmentette minden főegyházmegyei beosztása alól és nyugállományba helyezte. ...plébániai kormányzójává – felmentve a Budapest-Pestszentlőrinc-Szemeretelepi Szent István Király plébánia és a Repülőtéri Lelkészség vezetése alól – Anthony Mahimai Rajt nevezte ki plébániai kormányzóvá."
Mahi atya bemutatásához a https://szemere.plebania.hu/plebanosunk/ oldalon fellelhető írást használjuk, hamarosan frissítjük.
Mahimai Raj Anthony vagyok. Általában Mahinak szólítanak, ezt ugyanis egyszerűbb kimondani. A név, amit a keresztségben kaptam, vagyis a „mahimai raj” az anyanyelvemen, tamilul azt jelenti, hogy a „dicsőség királya”.
1975. április 16-án születtem Tamil Nadu Thevaram Sindalai Chrerry nevű településén, India déli részén. Katolikus szülők gyermekeként egy kb. 4000 lakosú katolikus településen nőttem fel. Édesapám Anthony, édesanyám pedig Amala Pushpam. Van egy bátyám, Arul Sekar, neki üzlete van. Valamint van egy ikertestvérem, Guna Sekar, ő egy biztosítótársaságnál dolgozik. Ezenkívül van még egy öcsém is, aki nyugalmazott katona, 17 évig szolgálta az országot. Minden testvérem családot alapított, gyerekeik vannak. 2003. augusztus 13-án, még pappá szentelésem előtt elvesztettem édesanyámat. Édesanyám volt életemben az a személy, aki felkeltette az érdeklődésemet az imádság és az egyházi feladatok iránt. Nagyon szerette volna, ha pap lesz belőlem. Gyerekkoromban gyakran mondogatta nekem: „Pap vagy, Mahi, viselkedj rendesen.”
A falunkban évente szenteltek papot, ez édesanyámat nagyon megérintette, és nagyon vágyott arra, hogy egy napon engem is papként lásson. Gyerekkoromban néha azt játszottam, hogy pap vagyok, és épp misézek. A tanítás után, otthon fehér lapokat a kezemben tartva a mise imádságait mondtam, ahogyan ezt a papok is teszik a templomban. Édesanyám később is bátorított engem és ikertestvéremet is, hogy szolgáljunk az Istennek.
Az iskola elvégzése után a plébánosunk sokunkat elvitt különböző szemináriumokba. Hosszú tanulás után, 2006. május 18-án pappá szenteltek a falumban, de édesanyám ekkor testben már nem lehetett velem. A szentelésemen édesapám magas lázzal ült a bal oldalamon, a jobbomon, édesanyám helyén pedig egy üres széket hagytunk. Édesanyám aki annyira szeretett volna engem papként látni, már csak a mennyből tehette ezt meg.
Az egyházmegyémben, a közép-indiai Jhabuában, szolgáltam 5 éven át, azt követően jöttem Magyarországra, misszióba. Sokan kérdezték tőlem, hogy miért épp ezt az országot választottam. Nem én választottam Magyarországot, hanem úgy kaptam ezt a küldetést. 2008-ban ugyanis a püspököm, Devprasad Ganawa Európába látogatott, és útja során találkozott Erdő Péter bíboros úrral. A bíboros meghívta a püspökömet, és azt kérte tőle, hogy küldjön papot a budapesti egyházmegyébe. Ő elfogadta ezt az ajánlatot, és miután hazaérkezett, megkérdezte tőlem, hogy nem lenne-e kedvem missziós tapasztalatot szerezni Magyarországon. Beleegyeztem, és 2011. március 27-én, édesanyám születésnapján ide is érkeztem.
Másfél évig Szemeretelepen voltam, ezalatt az idő alatt szinte csak magyarul tanultam. A következő év augusztus elsejétől a Pestszenterzsébeti Plébániára kerültem 4 évre. Azután még egy évet szolgáltam az Ecseri úton, a Szent Kereszt Plébánián, és 2017. július 23-ától újra itt vagyok a szemeretelepi plébánián, plébániai kormányzóként szolgálom a közösséget.
Bárhová is kerültem eddig, mindig boldog voltam. A magyar emberek jók és kedvesek. Nap mint nap megtapasztalom a szeretetüket. Többen úgy tekintenek rám, mint családtagjukra. Minden elképzelhető módon gondoskodnak rólam, és imádkoznak értem. Isten áldását kérem rájuk, és mindenkire, akihez Isten engem szolgálni küld. Hálás vagyok Istennek, a Szűzanyának, a budapesti egyházmegye bíborosának és a püspökömnek, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy ebben a csodálatosan szép országban szolgáljak. Boldog vagyok, hogy egy olyan nemzetet szolgálhatok, amelyet Szűz Mária oltalmába ajánlottak.
Csupán azt szeretném, hogy az életem mindig Isten szándékának megfelelően alakuljon, nagyon rászorulok a hívek imádságára, hogy mindig teljesíteni tudjam Isten szándékát az életemben.
Urbán Gábor, Protonotárius, Kanonok, é. Esperes, nyugalmazott plébániai kormányzó
(a leírást hamarosan frissítjük)
Született Nagykátán 1947. december 18-án, szentelték Nagykátán 1973. június 17-án, inkardinálva a főegyház-megyébe 1993. Káplán: Gyömrőn 1973-75, Tápiószecsőn 1975-78, Bp.-Sashalmon 1978-79, Bp.-Rákosszentmihályon 1979-81, Csongrád főplébánián 1981-86.
Plébános Csongrád II-ön 1986-92, Bp.-Újpest Szent József plébánián 1992-2004, Bp.-Rákosszentmihályon a Szent Mihály plébánián 2004- . Esperes 2000-04, majd 2005-. Főszékesegyházi Káptalan tagja 2015- . A Főegyházmegye vagyonkezelője 2010. augusztus 1-től.
