Édesanyja Berzsenyi Eleonóra, nemesi család tagja /Berzsenyi Dániel az ő dédapjának unokatestvére volt/. Édesapja Nagy Sándor az akkori megjelölés szerint köz- és váltóügyvéd. Apja korán, 1908-ban meghalt, amikor Géza fia még csak 16 éves volt.
Szegeden járt gimnáziumba, két testvérével együtt. Bátyja Sándor két évvel volt idősebb, és vasúti tiszt lett a MÁV-nál, öccse Lajos egy évvel volt fiatalabb, ő gyógyszerész lett. Mivel az otthoni és az iskolai nevelés elég szigorú és vallásos volt, Géza természetes módon a papi pálya felé vonzódott. Érettségi után Vácra kerül a kisszemináriumba.
Még a teológia végzése közben Rákosszentmihályra nevezik ki hitoktatónak 1913-1914-ig. Korengedéllyel 1914. július 7-én Jung János segédpüspök pappá szenteli, és a frontra küldik, tábori lelkész lesz. Az első vonalban gondozza a sebesülteket, temeti a hősi halottakat. A későbbiekben mindig nagy lelkesedéssel és hazaszeretettel beszélt az első világháborúban a fronton töltött négy esztendőről. Bizonyára ez a négy év határozta meg a későbbiekben töretlenül vállalt magyarságát. A háborúban tanúsított magatartását a katonai vezetés komoly kitüntetésekkel ismerte el. Megkapta a német becsületrendet, az osztrák háborús érmet, később 1942. április 25-én vitézzé avatták.
Hazatérve az első világháborúból Vácra helyezik, a székesegyházi plébániára kerül káplánnak. 1925-ben a Nógrád megyei Rétság plébánosává nevezik ki. Jól érzi magát a falusi nép körében, és hívei is igen megszeretik. Olyannyira, hogy amikor 1932-ben Hannauer Á. István püspök úr áthelyezi Rákosszentmihályra, innen visz magával egy családot, hogy új helyén ők legyenek sekrestyései és harangozói. A család életük végéig itt lakott a plébános által építtetett lakásban.
Szentmihályon ünnepelte ezüstmiséjét 1939-ben. Pápai kamarás címet kap, ami eddigi munkájának elismerése. Sokat dolgozik a gyorsan fejlődő község egyházközségéért. Jó szervezőkészségét dicséri, hogy néhány év alatt megszervezi a Katolikus Legényegyletet, tovább építi a Mária Kongregációt, támogatja a Cserkészcsapat, az Énekkar, az imacsoportok munkáját. Két káplánját szintén bevonja a szervezési munkába, az egyesületek szervezésébe. Így aztán nem véletlen, hogy néhány éven belül kicsinek bizonyul a templom. 1936-ban Szabó József építész tervei alapján elkészül a templom bővítésének rajza, és 1937-ben az építkezés is elkezdődik.
Az építkezéshez sok pénzre van szükség. A pénz előteremtéséhez nagy szükség volt a hívek nagylelkű adakozására. Előadásokat, színelőadásokat, jótékonysági bálokat rendeztek, és a bevételt mind a templom javára fordították. Templomi hangversenyeket tartottak, ahova neves operaénekeseket hívtak meg. Énekelt itt többek között Laurisin Lajos, Fodor János, Halász Sándor is. Télen katolikus bált szerveztek, a bevételekkel mind a templomépítést segítették.
1938-ban az Eucharisztikus Kongresszus alkalmával a férfiak éjszakai szentségimádást tartottak plébánosuk vezetésével. Ekkor fogalmazódott meg az ötlet, hogy Nagypénteken egész éjszaka virrasztást, szentségimádást tartanak a hívek a templomban.
1939-re elkészült a templom bővítése. A plébános ezüstmiséjét már a megnagyobbított templomban tarthatta, amikor is hívei lelkesen ünnepelték őt. Püspöke, Hannauer Á. István levélben köszöntötte őt Olaszországból, Rómából.
A római katolikus polgári fiúiskola építése 1940-ben indul el a templom mögött, a Regele János utcában. Időközben, a háborús viszonyok miatt az építés menete megváltozott, és csak az első üteme készült el 1941-ben. Az pedig egyelőre csak egy földszintes épületszárny volt.
1942-ben megkapja a magyar vitézségi érmet, amit korábbi katonai parancsnoka adott át, szép elismerés közepette. Hős pap volt a háborúban, és magyarságát, hitét példaképül állította az ünneplő hívők elé.
A szentmihályiak nagy szomorúságára 1943-ban a főpásztor Vácra helyezi kanonoknak, ahova beiktatására nagyszámú hívősereg kíséri.
A háborús évek, majd a kommunizmus időszaka nem segítette az egyház munkáját, ő azonban itt is megtalálta létezés formáit. Hívei között élt. Segítette a szegényeket. Megszervezte a templomi szolgálatot, megalapította a Szeretet Egyletet, Oltáregyletet, ahol a váci asszonyok összejöttek, és javították az egyházi ruhákat. Mindenkinek papja volt!
1963. július 4-én halt meg. A Székesegyház kriptájába temették. Temetésekor több száz ember kísérte utolsó útjára.
E sorok összeállítója, keresztlánya úgy érzi, örök hálával tartozik neki. Sokat segítette taníttatását, nevelését, szüleit anyagi szűkségben. Imáimban mindig megemlékezem róla.
A rákosszentmihályi egyházközség nagy időszakát élte az ő tizenegy éves vezetése alatt. Legnagyobb érdeme, az a közvetlen és intenzív jelenlét volt, amivel ő valóban mindenkinek a plébánosa tudott lenni. Irányításával kibontakozott az egyházközségi élet, amit még elődje, Pichler István indított el. Nagy Géza szervezőkészsége, fegyelme a helyes úton építette tovább a hívek lelki életet, erősítette a hívek összetartozását, közösséggé formálta a különböző helyről benépesült község tagjait, és a szívekbe táplálta az istenszeretet mellett a jó értelembe vett hazafiságot is.
                Összeállította: Kovács Istvánné, született Nagy Marianna
 

Rólunk

Budapest-Rákosszentmihály - Szent Mihály plébánia
Rákosi Espereskerület
plébános: Urbán Gábor
diakónus: Hernád Sándor
Búcsú: szeptember 29-ét követő vasárnap.
Anyakönyvek: 1904-től.
Számlaszám, adományok: Budapest Bank 10102237-31598805-00000009

Készítette és fejleszti