Hogy miért tartottuk mégis érdemesnek, hogy szentmihályi arcképcsarnokunkban ő is szerepeljen? Kérem, olvassák el néhány soros összeállításunkat életéről!
1927. szeptember 16-án született Komáromban. Apja, Perényi Iván MÁV főmérnök, anyja, Hajda Marianna háztartásbeli. Iskolai évei idején a család Gödöllőn élt, Zsuzsa innen járt egyetemre is, Budapestre. A család szigorú, vallásos életet élt, amit az 50-es évek kommunista hatalma nem nézett jó szemmel. Az Orvosi Egyetem elvégzése után ezért a frissen diplomázott orvost – nő létére – besorozták katonának, átnevelés céljából. A Honvéd Kórházba küldték orvosi szolgálatra hat évre. Négy év kemény munka, és hosszú tortúra után sikerült leszerelnie. Időközben a család Rákosszentmihályra költözött. Ő körzeti orvosként kapott itt állást. Rendelt, gyógyított, járta a betegeit, gyalogosan. Pénzt nem fogadott el senkitől, a hálapénzt nem ismerte. Végtelenül egyszerű életet élt. Az évek során eltemette szüleit, fokozatosan egyre magányosabbá vált. Senki sem volt körülötte, csak a betegei, akik nagyon szerették őt becsületességért, orvosi alaposságáért, széles látókörűségéért, emberiességéért. Sokan tudták, ismerték, hogy szigorú vallásos életet él. A kommunista éra idején mindez nem számított erénynek. Hosszú évekig dolgozott Rákosszentmihály körzeti orvosaként, később a kerület főorvosa lett. Szentmihály központjában, a Rákosi úton lakott egy szerény lakásban.
Magányát és a szülők elvesztése okozta fájdalmát bencés testvéreivel töltött idő enyhítette. Egyre több időt töltött szabad idejében Pannonhalmán, és kapcsolata egyre szorosabbá vált a renddel. Szépen fogalmaz erről az időről a bencések újságja, melynek a megemlékezését mi is átvettük. Betegsége egyre jobban igénybe vette gyenge fizikumát, melyet még súlyos időszakában is türelemmel, Isten akaratába belenyugodva viselt. 2005. március 20-án hunyt el. Hamvait templomunk urna temetőjében helyeztük el. Sokan búcsúztatták, mert sokan szerették. A ma emberének példaértékű lehet egyszerűsége, komoly tudása, példamutató, töretlen vallásossága. Sok emberen segített gondjában, bajában, és soha nem várt érte köszönetet.
Összeállította: Tóth Jánosné

© 2024 Rákosszentmihályi Római Katolikus Plébánia