Rákosszentmihályi Római Katolikus Plébánia

Szentmihály létezését a régi okiratok alapján az 1300-as évekig vissza tudjuk vezetni, bár a legújabb feltárások Árpád-kori emlékeket is a felszínre hoznak, de jelentőségében, való-színűsíthető, olyan kicsiny település volt, hogy sehol nem találunk utalást arra, hogy önálló papja lett volna.
Az 1800-as évek vége, az 1900-as évek eleje az az időszak, amikor gyorsan bővül lélekszámában a település, önálló közigazgatású községgé válik, és egyházközségét is megszervezi. Nem kis feladat volt ez, nem könnyű munka. Nagy kitartást, önfeláldozást kívánt nemcsak egy-egy embertől, hanem az egész közösségtől. Áldozatvállalás és tenni akarás: ez volt az alaptulajdonsága az 1921-ben Szentmihályra helyezett papnak, Pichler Istvánnak, akinek a szentmihályi egyházi élet kialakítását, megszervezését köszönhetjük.
Pichler István 1886-ban született. 1908. június 29-én szentelték pappá Vácon. Első szent-miséjét a Ferenciek templomában, majd három nap múlva Szentmihályon tartotta, mert itt élt a nővére. Először Vácott működött. Itt szerkesztette a "Váci Közlöny"-t. Később Kispestre kerül hitoktatónak. Buzgó, nagyképességű férfi volt jegyzi meg róla a História Domus. 1921-ben helyezte a püspök Szentmihályra, ahol még paplak sem volt. Első teendője, hogy plébániát épít. Minden lehetséges eszközt felhasznál: gyűjtés, téglajegyek, "plébániai napok", rendezvények a Kaszinó nagytermében (ez ma a Kölcsey iskola tornaterme), jótékony célú táncestély, iparosok felkérése. 1927. május 14-én Hanauer A. István püspök megáldotta a papi hajlékot, és egyúttal plébániai rangra emelte. Pichler Istvánt pedig esperes-plébánossá nevezte ki. 1932-ig volt plébánosunk. A 11 év alatt rendkívüli munkásságot fejtett ki. Megalakította a leány- és fiúkongregációt (80, ill. 30 taggal). A férfiaknak a Credo egyesületet (270 tag), a nők részére a Jézus Szíve Társulatot (500 tag), a gyermekeknek az Eucharisztikus Gyermekszövetséget, a Szívgárdát (504 tag). Az egyházat anyagi téren is fölvirágoztatta. Megvásárolta a templom körüli hat telket, felépítette a plébániát, a kántorlakást (ez a mai Gelléri utcai gyártelep helyén volt), a kongregációs otthont (ez a Béla utca felé esett), a polgári fiúiskolát (ez a mai Herman iskola földszintje volt), és nem utolsó sorban a Párta utca és Ida utca sarkán, az általa megvásárolt telken a Szent Imre templomot. 60-80 ezer pengős vagyont szerzett az egyháznak, míg ő szerzetesi szegénységben élt. Megrendült egészségi állapota miatt 1932-ben Rétságra vonult vissza (cserélt Nagy Géza atyával), majd Újpesten, mint hitoktató működött. 1937. november 11-én ötvenegy éves korában váltotta meg az Úr a szenvedéstől.
Ha lemegyünk a templomunk alagsorában lévő kriptába, és alaposan keresgélünk, a bal oldali falon egy táblát láthatunk:
Pichler István esperes
1886-1937
Rákosszentmihály első plébánosa
"Istennek éltél, Istené lettél"
Már egyre kevesebben vannak, akik ismerték őt. E sorok írójának volt alkalma személyesen találkozni vele, ismerni szigorú, de jóságos egyéniségét. A hálás rákosszentmihályi polgárok utcát neveztek el róla, ott, ahol a Szent Imre templomot felépíttette. Ezt az utcát ma Párta utcának nevezik.
Összeállította: Pluhár Károlyné