Ha Rákosszentmihály múltját kutatjuk, és különösen az oktatás, az iskolai élet kialakulása és fejlődése irányában vizsgálódunk, több alkalommal is találkozhatunk Tröszter Mária nevével.
Ki is volt Tröszter Mária?
1841-ben született. Gyermekkoráról, szüleiről nem sokat tudunk. Annyi bizonyos, hogy az angolkisasszonyoknál nevelkedett, és a rendi nevelőmunka hatására, később belépett a rendbe is. Fiatalon, mint értékes tanerőt, nagyra becsülték nevelői munkáját. De ő úgy érezte, hogy nagy munkaszeretete, törekvése alapján sokkal többre hivatott, és ez nem fér meg a rendi keretekben. Ezért kéréssel fordult Vaszary Kolos hercegprímáshoz, hogy engedélyezze számára, hogy elhagyja a zárdát, és nevelői tevékenységét rendi kereteken kívül folytathassa, bár rendjének továbbra is tagja óhajtott maradni, és haláláig az is maradt. A hercegprímás, eleget téve kérésének, rendjével egyeztetve, meleghangú, elismerő leiratban méltatta eddigi munkáját, és engedélyével kibocsátotta a világba a „matert”. (mater = anya » latin«, ejtsd: máter)
„Rákosszentmihályon telepedett le, és itt magán polgári iskolát nyitott, hogy a serdülő leánykák valláserkölcsi és hazafias nevelését biztosítsa, és megkímélje őket a fővárosba való utazgatás ezernyi veszedelmétől.”
„A semmiből hozta létre azt az intézetet, amely iránt kezdetben sokfelől idegenkedést, bizalmatlanságot tapasztalt. Úgyszólván lépésről-lépésre hódított tért magának, míg végre általános elismerést nem vívott ki. Az utóbbi években rohamosan haladt előre. Iskolájának színvonala egyre emelkedett. Kitűnő tanári kar tömörült köréje. Nagy küzdelemmel megfelelő hajlékot emelt az intézet számára, s midőn már mindent elért: biztosította annak jövendőjét.” /idézet a korabeli Rákos Vidéke hetilapból/
A kép az 1894-ben megnyitott polgári leányiskolát ábrázolja, az ún. „csengős iskolát”, amely a mai Szentkorona és Iharfa utca sarkán állt. A nevét onnan kapta, hogy tanítás előtt fél órával olyan hangos, iskolába hívó csengetést tartottak, hogy még a külterületeken is hallani lehetett a „beharangozást”. Az épület ma is áll, de ma már lakóépületnek használják a korábbi iskolát.
Tröszter Mária Rákosszentmihályon is visszafogott, apáca-életet élt. Magának semmit sem akart, mindenét szeretett iskolájára költötte. Egyszerűen élt. A tanításban, nevelésben találta meg boldogságát. Kiváló asszonyokat nevelt, akiket férjeik mellett az emlékezet ma is őriz. Ilyen volt Magyarné, Ámonné, Wayandné, Ottlikné, Kreneditsné, Starker Károlyné, Wayand Ilona, Kökény Margit, Kaprinay Krisztina, Wágnerné Ballon Betti, Poppelné, Drumár Antónia. /Kár, hogy többségüknek születési nevét nem ismerjük./
Hetven éves korában, 1911-ben adta vissza lelkét a Teremtőnek. Éppen a jelenlegi évben van halálának 110 éves évfordulója. A korabeli újság így méltatta:
„Emlékét áldani és őrizni fogjuk, míg ember lakik e helyen: nagy lélek, Istenfélő és színmagyar volt ez a szerény, szegény öreg nénike, Mater Tröszter, akiben minden megvolt a jóból és nemesből, és aki szeretetének és nagy tetterejének javát éppen reánk, Rákosszentmihályra pazarolta el, hova ambíciója és apostolszerű küldetése, a mi nagy szerencsénkre elvezette.”
Összeállította: Morvay Árpád /Bp. 2021./
Források:
Rákos Vidéke /Társadalmi, Közigazgatási és Közgazdasági Hetilap, Rákosszentmihály/
A Szent Mihály Templom 100 éve /Emlékkönyv Bp. 2002./