A Rákosi út és Mária utca sarkán álló Mária szobrot nagyon sokan ismerik és szeretik. Van róla egy kedves, szívmelengető történet, melyben Ottó bácsi, bátorsággal, furfanggal, és sok bátor és önzetlen ember segítséggel megmentette a szobrot.
A szobor egy forgalmas út mellett áll. Sokszor találni friss virágot is a talpazatán álló virágtartókban. Szent Fiát a karjában tartó Szent Szűz alakját galambdúcos faragott
székelykapu veszi körül, tetején két fakereszttel.
A története röviden: "Szentmihályi Szűzanya" szobrot 1908 augusztus végén Nagy Ferenc állította saját telkének lemetszett szegletén, minden előzetes engedély nélkül. A telken 1951-től az Orosházi család élt.
A negyvenes évek végén az ötvenes évek elején az akkori hatalom sok mindent meg akart változtatni. Az egyháznak is nekiment. Szétzavarta a szerzetesrendeket, államosította az egyházi iskolákat, papokat, egyházi vezetőket zárt börtönbe, templomokat rombolt le vagy zárt be, minden fronton felvette a harcot az egyház ellen. Zavarták őket a köztéri egyházi szimbólumok is.
A mi Mária szobrunk is felkerült a listájukra, 1953-ban ledöntötték, de a házaspár pártfogásába vette, és ismét felállíttatta
A szobor kálváriája ezzel még nem ért véget, mivel nyíltan nem merték eltávolítani,nagy ravaszan kitalálták 1964-ben, hogy szélesíteni kell a Rákosi utat.
Az akkori XVI. kerületi Tanács fel is szólította a Rákosi úti lakosokat, hogy mindenkinek 3 méterrel beljebb kell vinni a kerítését, mert útépítés céljára a kerületi Tanács kisajátítja a területet. Mindenki saját költségére végezze el a munkát, aki a megadott határidőre nem végzi el, annak a Tanács elvégezteti és kirója a költséget. Abban az időben ez így működött.
Nagyon sok Rákosi úti lakos bajba került, de bajba került a Mária szobor is, mely így az út közepére került, tehát le kell bontani! No de hát ez volt a cél az útszélesítéssel!
A Rákosi út, Mária utca sarkán abban az időben az Orosházi család élt. Szép kis házat építettek fel ezek a szorgalmas, vidékről menekült emberek. A telkük sarkában, az utcára nyílva állt a Mária szobor.
Közeledett a kijelölt határidő. Ki beljebb vitte a kerítését, ki nem – mondván lesz, ami lesz. Orosháziéknál sem mozdult a kerítés. Az utolsó héten már készülődtek az útépítők, hogy bontják a szobrot, amikor a határidő lejártának az éjszakáján megjelent egy darus kocsi, néhány ügyes, fürge ember Orosházi Ottó bácsi vezetésével. Megemelték a szobrot talapzatostól, mindenestől együtt, 3 méterrel beljebb tették, de már a telken belülre, hozzáigazították a kerítést, és az éj leple alatt nagy csendben és titokban villámgyorsan elvégezték a munkát. A reggel kiérkező bontóbrigád nagy megdöbbenéssel tapasztalta, hogy a Mária szobor 3 méterrel beljebb, az Orosháziék telkén áll. Nincs mit elbontani!
Természetesen kiszállt minden hivatalos ember: tanácselnök, párttitkár, hivatalnokok, rendőrség. Ottó bácsit elvitték.
Utólag ő így mesélte el: agyba-főbe verték, de ő mindig csak azt bizonygatta, hogy bizony nem tud semmiről, ő aznap éjszakai műszakban dolgozott az Ikarusban, tehát nem is lehetett ott. Reggel, amikor hazajött látta, hogy a szobor beljebb van, de azt gondolta, hogy éjszaka az építőmunkások dolgoztak, mert nappal nem merik elvégezni a munkát. No, lett ő büdös kuláktól kezdve minden ezek után!
Felkeresték a munkahelyét. De ott igazolták, hogy éjszakai műszakban volt. Hát természetes! Onnan jött ki a darus kocsi, meg néhány ember a műszakból, valami ügyes trükkel. Szépen elvégezték a munkát, aztán visszamentek.
A rendőrség néhány szomszédnál is érdeklődött. Mit láttak, mit hallottak az éjszaka? Jó emberek laktak a környéken. Érdekes módon senki nem látott, nem hallott semmit azon az éjszakán.
Természetesen a Rákosi út szélesítése ezek után okafogyottá vált. A hatalomnak sem pénze, sem erkölcsi ereje nem volt megvalósítására.
Aki addig bevitte a kerítését az bánta, mert elvették a területét, aki nem az kuncogott a markában, hogy érdemes volt ellenállni. Azóta olyan rendezetlen a Rákosi út, hogy hol kijjebb, hol beljebb ugrál a kerítések vonalvezetése.
Történelmünk folyamán láttunk már példát arra, hogy néhány ember bátor tette, fellépése még a túlerőben lévő hatalommal szemben is eredményes lehet.
Történelmi időt élünk ma is. Hol szobrot, hol hazát kell menteni! Bátor magyar emberekre mindig szükség lesz!
A család egyetlen élő tagja, Bucsiné Orosházi Éva elmondása alapján összeállította: Morvay Árpád
A szobor felirata: „Isten dicsőségére és Szűz Mária, Magyarország Patrónája tiszteletére emelte Nagy Ferencz 1908-ban”.
Orosházi Marika néni 2008-ban egy székelykaput faragtatott Erdélyben Gyurka Istvánnal (Mikóújfalu) a szobor fölé, hogy védje az idő viszontagságaitól, felcsiszoltatta a talapzatot, és új világítást tetetett fel, hogy a Szűzanya esti fényben is köszöntse a hazatérőket és a zarándokokat. 2011-ben felkerült a Szűzanya szobor talapzatára a Mária Út m+ jele is. A zarándokút egy stációjává vált ez a szobor.
További források: http://mariamaraton.mariaut.hu/tart-farticle-156-463-1/Mariaszobor_Rakosszentmihaly, és https://commons.wikimedia.org/.