Egyházközségünk is bővelkedik olyan emberekkel, akiknek tevékenysége megörvendezteti a híveket, de vajon mit tudunk róluk? Arra gondoltam, hogy milyen jó lenne egy rendszeresen megjelenő rovat az újságunkban, amelyből kicsit közelebbről, velük elkészített mini interjúkból, első kézből, jobban megismerhetjük őket, családjukat, hétköznapjaikat.
Elsőként a Pálmai családra esett a választásom, így karácsony után, hiszen az ünnep zenei szolgálatában igen nagy részt vállal a család több tagja is. Fogadják szeretettel a velük készített interjúmat!


- Pálmai Zoltán, aki gitáros énekkar vezetője is vagy, de nagyon sok mindenben segédkezel az egyházközség életében. De mi is a te civil életed fő irányvonala? Mivel foglalkozol, mi a munkád?
- Én igazából villamosmérnök vagyok 2000-ben végeztem a Budapesti Műszaki Egyetemen. Mostanában rendszergazdasággal foglalkozom, illetve a cég ahol dolgozom számítástechnikai, irodatechnika kereskedelemmel és szervizzel foglalkozik. Ez a civil életem, mellette van a zenélés, ami tulajdonképpen egy hobbi, de mondhatom, hogy sokkal több annál. Több kórusban is részt veszek, és énekkart is vezetek. Emellett gyakran megtalálnak különböző zenei produkciókkal.
- Vikol Kálmán az egyik személy, akivel még külön is zenéltek.
-Kálmánnal 2010-es évek elején találtunk egymásra. Kiderült, hogy nagyon jól tudunk együtt muzsikálni. Először a gitáros miséken próbálkoztunk, majd amikor kiderült, hogy ez milyen jól működik, csatlakoztam az ő zenei felkéréseihez is. Kialakult egy kis zenekar. Elsősorban gyerekeknek készítünk műsorokat. Létrehoztuk a Szúnyog zenekart. Játszottunk születésnapokon, utcabálokon, óvodákban farsangkor, március 15-én, vagy gyereknapon, mindig az aktuális időszaknak megfelelő műsorral. Legutóbb a Szent István Bazilikában volt közös adventi műsorunk az idén 80 éves Pénzügyőr zenekarral.
- De te nemcsak gyerek zenekarban vagy benne. A Quo Vadis zenekar egy felnőtteknek szóló együttes. Fel szoktatok lépni a felnőtt farsangon például.
-Igen, utcabálokon és esküvőkön is szoktunk zenélni, most már kevesebbet.
- És itt van a Rákosszentmihályi gitáros énekkar is. A Quo Vadis meg az énekkar, ugyanaz?
- Tulajdonképpen átfedéssel igen, de Igazából a Quo Vadis inkább a zenekart jelenti, amely az énekkart kíséri, kiegészíti a liturgikus zenei szolgálatban.
- A gitáros énekkar idén lesz 30 éves. Hogyan indult ez akkor és hogyan készültök az évfordulóra?
- ‘93 őszén alakult Rákosszentmihályi ifjúsági gitáros énekkar egy hajókirándulás alkalmával. Az első évben Petrovics Sándor és Szabó Levente barátom vezette a kórust, én az alakulásakor még nem voltam tagja a csapatnak, 1994-ben csatlakoztam, azóta töretlenül benne vagyok. 2007-ben átvettem Leventétől az énekkar vezetését. Ő akkor külföldöm folytatta a zenei tevékenységét, illetve miután hazajött és megnősült, Egerbe költözött. Azóta én fogom össze a gitáros énekkart, ami nem tudom mennyire ifjúsági, mert a harminc év azért már mindenkin látszik. :) A 30. évforduló alkalmából idén szeptemberben hálaadó misét és kis örömzenélést tervezünk, részleteket majd később.
- Én úgy tudom, hogy neked nem csak az énekkarokban van itt nagy szereped: kihasználjuk a végzettségedet is. Ha bármilyen hangosítás kell, akkor te vagy az, aki valaki vagy.
-A hangosítással kezdetek óta szívesen foglalkozom, az évek során egyre több feladatot kaptunk, vállaltunk. Ahogy egyre több és jobb eszközeink lettek, egyre több lehetőségünk volt a hangosítás terén is fejlődni. Ha a plébánián, vagy a templomban esetleg az iskolában (Néri) van valamilyen egyházközségi rendezvény, aminek a hangosításában segíteni kell, akkor engem, vagy a jobb kezemet, Buszek Andrist találnak meg.
- Te egyháztanácstag is vagy.
- Igen.
-Mióta?
- 2001 óta. Elsősorban az énekkart képviselem, de ha felmerül valamilyen műszaki jellegű feladat (irodatechnikai, számítástechnikai, hangosítási), abban is tudok segíteni.
- A humorodat is sokszor megtapasztalhattuk például a farsangok alkalmával.
- A farsangi mulatságok jó lehetőséget adnak, hogy az ember megcsillogtathatja egyéb képességeit is…
- Ugye az idei bálon is ez így lesz!?
- Nem tagadom, szeretem a humort, a vicces jeleneteket. A próbák és minden közösségi esemény nagyon jókedvű szokott lenni. Szerintem fontos a mai világban, hogy az ember a humorát megőrizze. A nehézségeket sokkal könnyebb így átvészelni. A farsangi időszak nagyon jó arra, hogy az ember szinte önfeledten bohóckodjon.
Pálmai Tamás a bátyja által vezetett kórusban énekel. Őt is megkérdeztem, hogy a civil életben mivel foglalkozik, mi a hobbija:
- Én földmérőként dolgozom, egy állami cégnél, ahol Magyarország államhatárának geodéziai munkáit intézzük. Ez sok terepmunkával jár, illetve irodai feladataink is vannak. Ebből kifolyólag sokat vagyok természetközelben, sokat járok vidékre.
- Nem is gondoltam rólad, hogy ennyire természetjáró vagy.
-Igen. Nekem egyik lételemem a mozgás a szabadban.
- Akkor neked ez a hobbid is?
-Igen. Szeretek kirándulni, biciklizni vagy csak gyalogolni a természetben. Illetve még szeretek megfigyelni madarakat. Gyermekkori hobbim még a csillagászat, de mostanában ritkábban kerülök ki az ég alá, meg itt Pesten nem is nagyon lehet látni. Inkább a nyaralónkban.
             A család harmadik fia, Balázs is templomunkba jár,a padok közül hallgatja a zenei áhitatot.
            Pálmai István Zoli és Tomi apukáját sokszor hallhatjuk a szentmiséken, hiszen gyakran ő látja el kántori szolgálatot.
- A szakmád kötődött a zenéléshez?
-Hát én valamikor nyomdász voltam egy pár nyomdában dolgoztam, szerettem a munkámat, de amellett már tizennégy éves korom óta vállaltam egyházzenei szolgálatot. Először csak az énekkarban, majd egy-két éven belül, az akkori kántor, Bíró Gábor atya, mert pap is volt egyben, vett a szárnyai alá. Akkor kezdtem el orgonálni. Nagyon megszerettem, és hála Istennek jól is ment. A katonaság miatt volt két év kiesés, amit nagyon sajnáltam, de visszajöttem, és folytattam. Volt, amikor Sashalmon kellett segíteni, beugrani kántorizálni. Aztán jött egy hosszú időszak, amikor úgymond nem volt rám szükség itt ebben a templomban. De az elmúlt 6-8 évben újra tudom ezt a szolgálatot végezni. Örömmel és lelkesedéssel csinálom bármikor. Nem tartom lemondásnak, szívvel-lélekkel igyekszem csinálni Isten dicsőségére elsősorban. Örülök, hogy az utóbbi időben szükség van rám.Ameddig tudom, addig csinálom. Gábor atyának is úgy érzem, hogy megfelelek.
- És a család? Nagyon klassz, hogy két fiad is énekkari tag, sőt az egyikük énekkart vezet, és nagyon komolyan benne van az egyházközség zenei életében.
- Hát igen! Már legalább 20 éves ez a gitáros énekkar!
-Már 30! Idén ősszel lesz 30 éves!
- Én Sashalmon vezettem gitáros kórust. Én is legalább harminc évig. De mivel kicsik voltak a gyerekek, nem tudtam összeegyeztetni a családdal, ott nagyobb szükség volt rám. Így abba kellett hagyni. Nem tudtam megfelelni ennek is, annak is. Majd amikor Zoli már énekkari tag volt, hívott vissza énekelni a kórusba. Ő és Kertesi Géza unszolására visszajöttem, és örülök neki, hogy újra itt lehetek.
És hát Zoli fiamra büszke vagyok. Egyrészt folytatja azt, amit én is elkezdtem, és csináltam. És hát ő már jobban csinálja.- A te lelkesedésed benne is megvan, az biztos!
- Igen, igen! J
- Reméljük Bence, Zoli kisfia is az édesapja, nagypapája példáját fogja követni!
Természetesen egy támogató biztos háttér is ott van a megszólítottak mögött. Kati, Pista felesége, és Csilla, Zoli házastársa nem szeret a reflektorfénybe kerülni. Ők szelíden, türelmesen elfogadják, hogy párjuk bizony az ünnepek alatt van otthon a legkevesebbet. Köszönjük nekik is, hogy az ünnepeinken, a szentmiséken, rendezvényeken ilyen zenei szolgálat valósulhat meg!

                                                                                                                        Hasznosi Babi