Egyházközségünk két kórussal is büszkélkedhet. A klasszikus kórus karnagya Csernus János, és felesége Márti nem csak egy kórust vezetnek, hanem egy közösséget alkottak az évek során az énekelni vágyó és tudó hívekből. János a kórus szakmai színvonalát, a vendégszerepléseket garantálja. Márti pedig ehhez egy keretet ad. Minden év végén van bizonyítványosztás, benne az évad során teljesített szolgálatok, előadott darabok felsorolásával, fotóval. A névnapokat, születésnapokat, jeles eseményeket soha nem felejti el. A Szent Mihály Kórus ténykedésük nyomán egyházközségünk egyik leginkább élettel teli közösségévé vált.

               Nemcsak a kórust formáljátok egy kis családdá, úgy tudom, hogy három fiatok van.

               M.: Igen. A legidősebb most volt 50 éves.

               El sem hiszem…

               M.: Igen, már 52 éve lesz decemberben, hogy összeházasodtunk.

               Többektől azt hallottam vissza, hogy a mi általunk előadott darabokban, ahogy a kórus elénekli azokat, benne van a János lelke, a hite. Benne van az, amiről szól, nem csak teli torokból elénekeljük a kottából a hangjegyeket.

               J.: A zene erről szól. Benne kell lennie a léleknek. Nem csak dallam van. A zenét úgy írták meg, hogy annak lelke van. A belső tartalmat vissza kell tudni adni.

               Azon túl, hogy te tudod, hogy mit mondanak ezek az énekek, te hol tanultad a karvezetést?

               J.: Sehol sem. Már 16-17 éves korom óta kántorizáltam. öten voltunk testvérek. Négy fiú és egy lány. Mindegyik testvérem kántorkodott. A 60-as években. Az édesapámtól tanultunk el mindent. Ő vont be minket ebbe.

               És melyik templomban kezdted el a szolgálatot?

               J.:A Damjanics utcai kis kápolnában, amit a Regnum templom lerombolása után vettünk birtokba. 16 éves koromtól kezdődően énekeltem kórusban is. A Domonkos templomban eleinte, testvéreimmel és szüleimmel együtt. Nagyon jó karnagya volt itt a templomnak, Kósa Sándor, aki később az Operaház korrepetitora, és a Mátyás templom karnagya lett.

               Apukád tanult orgonálni?

               J.: Apukám sem tanult zeneiskolában. De a nagybátyám apátplébános volt. Mellette beletanult a feladatba. Debrecenben éltünk eleinte, de még kis gyerek voltam, amikor Pestre költöztünk. A családban mindenki foglalkozott zenével. Én klarinétozni tanultam. Mind az öten (négy fiú és egy lány), a Csernus gyerekek Kósa Sándor karvezetése alatt a Mátyás templom kórusában énekeltünk. Ott énekeltem először szólót.

               Akkor ti így külön is egy komplett kamarakórust alkottatok. Énekeltetek otthon is?

               J.: Igen. Minden családi eseményen. Például egy Arcadelt Ave Mariat. Minden szólam megvolt a családban. Apukám kísért minket, illetve két fiú testvérem is elvégezte a kántorképzőt, ők is kiválóan tudtak játszani. Én nem vagyok végzett kántor.

               Ha nem ezzel foglalkoztál hivatásszerűen, akkor mi a civil szakmád?

               J.: Mechanikai műszerész az én végzettségem, de tüzeléstechnikával foglalkoztam. Szerviz munkákat csináltam, például fűtést is szereltem. 42 évig szerelő voltam. Ebből éltem, ebből tartottam el a családomat. Elvittek volna az Operaház kórusába, csak abból nem tudtam volna eltartani a családomat. A Budapesti Kórusba is felvettek. Feleségem tanúja volt: abból vettem a jegygyűrűket, hogy a Budapest Kórussal Hungaroton lemezfelvétel készült a Mátyás templomban. Ferencsik vezényelt. Liszt Via Crucis, Ave Mari Stella műveket vettük fel többek között. Felajánlották, hogy legyek állandó tag, de heti három próbát a munka és a családalapítási terveim mellett nem tudtam vállalni. El kellett dönteni, hogy mit szeretnék: elvettem a feleségemet.

               Mártit hol ismerted meg?

               J.: Mártit a Szent László Kórusban. Kőbányán. Elhívtak. A Nelson misét tanulták, amit én már korábban megtanultam, szólót énekeltem benne. Több külföldi egyházzenei találkozón is énekeltem ezzel a kórussal. Számomra az egyik legjelentősebb a Czestochowai Sacro Song, egy nemzetközi katolikus egyház zenei fesztivál volt. Ugyanis ezen ott volt Karol Wojtyla, a későbbi II. János Pál pápa.

               Hú az biztos egy nagyon fontos élmény lehetett nektek.

               M.: Ezen én nem voltam, mert Balázs fiúnkat akkor vártuk.

               Szóval a Szent László Kórus…Márti, akkor te kőbányai vagy?

               M.: Igen. Én 42 évig éltem Kőbányán.

               Szerintem ez csak úgy lehet, hogy ti együtt is éltetek Kőbányán.

               M.: Igen 19 évig a szüleim házában. Oda született a három fiúnk.

               És mikor költöztetek ide a kerületbe?

               J.: 90-ben.

               Volt akkor már itt kórus?

               J.: Először nem ide, hanem Árpádföldre jártunk templomba. Egy-két évvel később kezdtünk ide járni. Volt kórus, de még a Szent Lászlóba jártunk énekelni. Aztán egyszer felmentem ide a kórusra, hogy szívesen segítenék, ha elfogadják. Egy ideig csak kisegítettem a kórus akkori vezetőjét. Majd miután 2000-ben karnagy nélkül maradtak, megkeresett Juhász Erzsike, hogy elvállalnám-e az énekkar vezetését. Elkezdtem 2000 márciusában tanítgatni a 8-10 beszervezett embert.

               Mi volt az első alkalom, amin a kórus már énekelt?

               J.: Egy hónap múlva már énekeltünk. Egy szentmisén. Megtanítottam motettákat. Például Halmos Minden földek c. művét. Két-három művet énekeltünk el.

               Kik azok, akik a kezdet kezdetétől veletek voltak, vannak?

               M.: Pálmai Zoli, Tékár Betty, Juhász Erzsike, Wesselényi Judit, Korompai Éva, a Polyák házaspár, Lotti néni, Pálvölgyi Éva, Csernus Péter. Ők voltak a kezdő „csapatban”.

               Márti te úgy tudom, hogy gyógyszertárban dolgoztál.

               M.: Igen. Szakasszisztens voltam. 1965-től 2020 augusztusáig. Több, mint 50 évet ugyanazzal a csapattal, ugyanazzal a főnökkel gyakorlatilag, csak volt közben egy helyszín váltás.

               És 2000 óta János mellett ott vagy a kórus életében. Azt is családdá formálva. Albumban őrzött képekkel dokumentálva, hogy hol mindenhol énekeltünk. Milyen fantasztikus műveket tanulhattunk meg Jánostól.

               J.: Igen ez mind a Márti. Ő csinálja. Mindent neki köszönhetek.

               M.: Én meg a Jánosnak köszönhetek mindent.

😊 Azt hiszem mi pedig mindkettőtöknek. Isten áldása kísérjen továbbra is Benneteket!

Hasznosi Babi